Régen minden más volt, ez számos dologra vonatkozhat

Pont a napokban beszélgettem az egyik kedves tinédzserkori barátommal, hogy emlékszik -e még arra, hogy hogyan tartottuk középiskolás korunkban suli után a kapcsolatot. Ő természetesen rávágta, hogy persze, hogy emlékszik, hogy milyen jókat beszélgettünk egy irogatós chat program segítségével. Az volt az első dolgunk, hogy ahogy hazaértünk, benyomtuk a számítógépet, és pötyögtünk egész estig ezzel a programmal. A chatelés ezen módja az évek során nagyon megváltozott, így már nem kell hazaérve a gépet bekapcsolnunk, hanem már a telefonunk által is mindig elérhetjük chat formájában is a másikat. Én annyira ezt nem kedvelem, hogy mindig legyünk elérhetőek, már volt is nézeteltérésem, hogy az illető látja, hogy fent vagyok, esetleg el is olvastam az üzenetét, de miért nem írtam vissza számára. Persze ez a barátoknál nem így van, főleg olyan helyzetekben, amikor a barátnak szüksége van a másik barát támogatására. Ilyen helyzetbe, – ronda szóval- futottam bele, az egyik régi ismerősömmel is. Elmesélte, hogy családi gondjai vannak, hiába él már külön szüleitől, mégis nagyon aggódik az apukája alkoholproblémája miatt, ami az elköltözése óta, csak még jobban felerősödött, és odáig fajult, hogy masszív alkoholistává vált.

Erre keresnek már megoldást, mivel az apja is érzi, hogy rossz irányba ment az élete, de önmaga nem elég erős ahhoz, hogy önnön erejéből ki tudjon mászni a gödörből, és hogy utána a gödör kinti részén tudjon maradni. Persze számos kritériumot támasztott a család elé, hogy ő márpedig kórházi körülmények közé a kórházi elvonóra nem megy, őt nem fogják bezárni sehova. Így hát elég hátrányból indult az, hogy a család majd segít apukán, de nem adták fel. Mivel a szükség nagy úr és az alkoholprobléma megoldása nem tud várni, míg meggyőzik apukát, ezért alternatív megoldást kerestek.

Milyen szerencséjük volt mesélte a kedves barátom, hogy az interneten szem jött velük egy szuper lehetőség, amely reményeik szerint mind problémájukat megoldja. Egy nagyon profi csapatot találtak, akik a szenvedélybetegekkel foglalkoznak, szinte otthoni körülmények között. Egy ház, mely nagyon kényelmes és biztonságot nyújt a leszokni kívánóknak, a csapat profi; addiktológus kollégákkal dolgoznak, és ami még nagyon megtetszett a létesítményben a családnak, hogy az ott dolgozó kollégák mind gyógyult szenvedélybetegek, ezért ők tudják, hogy a beköltöző min is megy keresztül. Átélték már a kínok kínját, azért, hogy gyógyultnak mondhassák magukat. Ami a legfontosabb, hogy így hiteles tanácsot, segítséget, és támaszt tudnak nyújtani. Az addiktológusok napi szinten foglalkoznak a bent tartózkodókkal, melynek 28 napon belül meg is lesz az eredménye. Ez a 28 nap egyfelől kevésnek tűnik, de aki beköltözik annak lehet, hogy a világ össze napját jelenti, bár az intézmény próbálja ezeket a napokat könnyebbé tenni, a hétvégi kirándulásokkal, azzal, hogy az ott lakókat lefoglalják. A szakemberek pedig hol szaktudásukkal, hol pedig az ő életükben, a saját maguk által tapasztalt érzések átadásával segítenek.
A barátomék, még egy gyors honlapnézést tartottak, ahol a házat is be tudták járni virtuálisan, hogy hol is fog lakni az apja. Nagyon igényesen megcsinált, minden igényt kielégítő ház, melyben a gyógyulás szinte garantált. Egy családi időpontot egyeztettek, ahol a konzultáció megtörtént, mely állapotfelméréssel egybekötött volt. A csapat nagyon segítőkész, és mindenben együttműködő volt, és már alig várják barátomék, hogy az apja beköltözhessen, ebbe a felépülő központba.