Már sokszor hallottam arról, hogy amit cseten írok meg másoknak, azt eltárolja az internet. Elsőre igencsak ijesztő paranoid gondolatnak hangzik, amire az ember csak legyint. Hol élünk, egy Orwell regényben? A Nagy Testvér tudni akarja a gondolataimat? Ugyan már…

Azonban ha a saját bőrödön tapasztalod, mindjárt máshogyan állsz a témához. Tegnap egy barátnőmmel beszélgettem neten. Megírta nekem, hogy felújítja a raktárat, ahol a boltjába szükséges árukat tárolja és hogy valami raklapos polcokat rendelt oda. A raklapos polc nagyon nagy teherbírású , könnyen alakítható polc, mit nagykereskedésekben látni. Csak azért mondom, hogy az olvasó el tudja képzelni, hogy ez nem valami hétköznapi dolog, amit minden nap vesz az ember, hanem valami specifikus. Nekem meg se raktáram, se raktározni való holmim nincsen, amihez szükségem lehet raklapos polcra. Ennek ellenére amióta erről cseteltünk, folyamatosan bombáz engem minden oldal a raklapos polc reklámokkal. Most már nem csak raklapos polcokkal, hanem mindenféle más ehhez kapcsolható tárolás, anyagmozgatás témakörben megtalálható dolgot feldob nekem az internet. Ez egyébként eddig nem tűnt fel nekem, de ha jobban belegondolok, máskor is megtörtént már korábban.

Viszont a raklapos polcok így nekem is nagyon megtetszettek. Ugyan én nem nagyüzemben tárolok dolgokat, de otthon a garázsban és a fészerben nehéz dolgokat kell elhelyeznem kis helyen és nagyon jól jöhet egy ilyen. Így aztán engedtem a sok reklámnak és én is rendeltem ilyet magamnak otthonra, csak kisebb kiszerelésben. Tulajdonképpen ebben a tanmesében belesétáltam a csapdába, amiről pontosan tudtam, hogy csapda. Valójában ez kivételesen egy jó vétel volt, tényleg megérte és tényleg szükségem volt rá,de az ilyen személyre szabott reklámok nagy részben nem olyasmiket tolnak egyenesen az arcomba, amiket egyébként megvennék. És miért? Mert nincs is rájuk szükségem. Csakis a fölösleges költést szolgálják.

Mellesleg az új raklapos polcommal nagyon elégedett vagyok és így visszatekintve örülök, hogy így alakult a dolog. Régen volt olyan utoljára, hogy elfértem a fészerben. A férjem különböző megmaradt faanyagainak, festékes dobozainak már van helye, a szerszámokat is van hova tenni és a garázsban végre valahára nem kell kerülgetni az éppen nem használt gumiabroncsokat (télen a nyárit, nyáron a télit). Ezek korábban tényleg elég nagy gondot és kényelmetlenséget jelentettek nekünk otthon. A férjem kifejezetten a fellegekben volt ezek láttán, pedig azért nincs oda általában a netes impulzusvásárlásaimért. Nem csodálom, mert ezek általában ruhák, cipők vagy beltéri bútorok. Most először fordult elő, hogy neki is ennyire bejött, amit a ház körülre vettem. Ettől még le kellene szoknom a hirtelen vásárlásról reklámok alapján, mert tényleg vettem már pár totál haszontalan dolgot életem során, de most már szerencsére azokat is van hova tennem, mert van raklapos polcom!