Amikor én kicsi voltam, még teljesen más volt a világ. Ugyan volt vezetékes telefon, betárcsázós internet és asztali számítógép, de mégis minden teljesen más volt ebből a szempontból. Gyerekként alig vártuk, hogy a suliból hazaérve, bekapcsoljuk a számítógépet és beszéljünk egymással MSN-en. És addig-addig ültünk ott, amíg végül talán a szüleink ránk nem szóltak. Hiszen akkor nem voltak okostelefonok, hogy éjjel-nappal tudjunk kommunikálni, ezért is szerette mindenki ezt annyira. Aztán, ha jól emlékszem, itthon akkor jött be két közösségi médiás oldal, amin feltétlenül mindenkinek fent kell lennie, hiszen hát milyen már, ha csak az egyikre regisztráltál fel. Akkor még nem volt Facebook, zenestreamelésről meg még szó sem esett. Úgyhogy mindenki a Youtube-on található zenéket konvertálta át mp3-formátumba, hogy aztán a néhány gigás memóriakártyájára feltegye és tudjon zenét hallgatni.
Azóta már elég sok minden megváltozott, még az idősek kezében is folyton ott van az okostelefon, esetleg a tablet, mert hát nem elég, hogy laptop is van már, kell tablet is. Én emlékszem rá, hogy anno mekkora hipe-ja volt a chatelős oldalaknak, persze én most a normálisakról beszélek, nem arról, ahol olyasmi folyt, aminek nem kellett volna, hiszen ezt gyerekek is használhatták. Na, mindegy, a lényeg az, hogy régen is ugyanolyan menő volt chatelni és interneten beszélgetni, mint mostanában. Interneten tudod tartani a kapcsolatot mindenkivel, akivel csak akarod, nem kell arra várni, hogy postán megérkezzen a levél, vagy ha éppen nem tudsz telefonálni, akkor is tudsz kommunikálni az emberekkel.
Korlátlan lett a kommunikáció, bármikor elérhetőek lettünk, amiről el lehet dönteni, hogy jó-e avagy sem.